2016. június 19., vasárnap

2.Fejezet: A másik világ



2.Fejezet

Lisa oda ért az apartman elé ám most nem tétovázott. Beszállt a liftbe, a második emeleti gomb ezúttal pedig világított. Végig ment a különös zajokkal teli folyóson, és megállt a 111-es ajtónál.
- Hát akkor esünk túl rajta. – Lisa elővette a kulcsot és benyitott a lakásba. A szoba úgy maradt, ahogy volt. Dohos szag kerítette be az egészet. Minden a helyén maradt apja eltűnése óta. Lisa leült a kanapéra, és elderengve nézett körbe a szobába. Látta maga előtt a jelenetet, ahogy egy maszkos gyilkos megkéseli az apját, majd kitakarít, a testet egy zsába helyezi, és elmenekül. Lisa könnyekben tört ki. A sok érzelem, a nyomás, ami benne volt éveken át egyszerre csak kitört belőle, mint egy vulkán. A hangos, és keserves sírás közben nem vette észre mi történik körülötte. A TV magától bekapcsolódott, a fürdőben pedig zajok hallatszottak kifelé.
- Mi a fene? – Lisa észre ébredt. Könnyes szeme most a folyosó végén lévő fürdőre szegeződött. Megszilárdult testét egy hangos törésszerű hang rázta meg. Lisa elővette fegyverét és lassan belépet a hang helyszínére. A tükör tört be. A kijárati ajtó felé indult, de a kilincs letört, és az ajtót kívülről bezárták.
- Mi történik itt? – Lisa teli erőből indult neki az ajtónak, de az nem moccan a másik pillanatban már arra ébredt, hogy a szobában teljes a sötétség. Elővette a zseblámpáját, és körbe nézett. A falakon kígyózó szerű féreg formájú vörös szörnyek mászkáltak. Lisa szemei kikerekedtek. Elővette fegyverét, de nem látott, amikor lőni készült. Lisa sosem tanult lőni. Az anyja erre az egyre nem gondolt. A lány a sokk hatására nem tudta tovább feldolgozni a dolgokat, és akaratlanul elájult, az agya leállt.

Vizes párára ébredt fel Lisa. Az ajtó mögötte tárva nyitva volt. A kiborult lány eszeveszettül rohanni kezdett az apartman kijárata felé. Az apartman viszont most más volt. Az eddigi lepukkant, és zajos hely most csöndes, és még jobban leharcolt. A falakon már nem csak a tapéta, de most már a vakolat, és néhol a tégla is hiányzott. Néhol lyukak voltak a falakon. Lisa a liftbe szállt, de az nem működött, így a tűzlépcsőn rohant tovább lefelé. Amikor kifutott az utcára hirtelen csapta meg a fény a szemeit. Elsőnek szinte alig látott valamit. A földre rogyott, és próbálta kifürkészni mi az a fény, ami így megvakítja. Olyan volt, mint a reflektorfény. Egy-két perc elteltével már kitisztult a kép. Egy teljesen másik helyen találta magát. Az ég olyan volt, mintha a felhők egymásba olvadtak volna, és egy egészet alkottak volna. Nem volt kék ég csak a szín tiszta fehér fényesség. Az utca, ahol most állt hosszabb, és szélesebb volt az eredetinél. A házak egy - egy emelettel alacsonyabbak. A kocsik inkább régebbi modellek.
- Hol a fenében vagyok? – Lisa visszafordult, de az apartman bejárata már zárva volt. Pisztolyát a zárra célozta, és lőtt. Nem sikerült. Lőtt még egyszer. Sikertelen. A lány kikerekedett szemmel nézett a zárra, amin a golyók nem fogtak.
Egyszer csak egy sikoltást hallott az egyik sikátorból. A két apartman közötti részből jött a hang. Lisa fegyverét maga elé téve lassan fordult be. Amit látott teljesen lesokkolta. Alaskát egy magas, izmos teremtmény a falhoz szorította. Lisa gyorsan cselekedett. Hármat lőtt a lény furcsán mozgó, arctalan fejébe, amitől a szörny hátrálni kezdett.
- ALI FUSS! – kiáltozta. A szőke tini lány Lisa felé kezdett el rohanni. A hatalmas szörny elől ketten menekültek. Lisa nem hitt a szemének, de egyfajta nyugodtságot adott neki a barátnőjének jelenléte. Habár fasírtban hagyták egymást nemrég most csak ők vannak egymásnak. A lányok egyik utcából a másikba fordultak, míg egy hotelbe be nem rohantak.

- Mi a szar volt ez Ali? Hol vagyunk? – kérdezte Lisa idegesen.
- Nem tudom. – bőgött Alaska.
- Mi ez a hely? Mégis mi történik velünk?
- Épp Tomival voltam az apartmanban. Szexeltünk, aztán ő valamiféle rohamot kapott. Hívtam a mentőket, majd bementem az egyik mosdóba vízért, de elestem, bevertem a fejem és itt ébredtem. – mesélte Alaska zaklatottan, könnyek között.
A hotel recepciós részén voltak a lányok. Az egyik közeli kanapéra ültek le. A nagy és magas tér inkább már a modernebb hotelekre emlékeztetett. A recepciótól balra és jobbra egy felfelé vivő lépcső állt, amik két nagy ajtóhoz vezettek. A recepciós pult felett pedig egy óriási festmény volt. A festményen Lisa egy érdekes dolgot fedezett fel.
- Jézusom ezt nem hiszem el. – mondta mire Alaska érdeklődve pillantott Lisára, ki a nyakláncát szorongatva közeledett a festményhez. A kép közepén az a szimbólum volt, amint a születésnapján kapott nyakláncán.
- Ezt nézd. – Lisa megmutatta Alaskának is a felfedezett nyomott.
- Ez jelenthet szerinted valamit? – kérdezte már nyugodtan Alaska.
- Talán. – Ezek után Lisa átkutatta a recepciós pultot. Talált egy térképet a hotelről, és feljegyzéseket.
- Ez lehetetlen. – mondta Lisa értetetlen arccal – Az utolsó bejegyzés 1978-ból való, de ez a hotel úgy fest, mintha ma építették volna.
- Na jó ez nem frankó. Lisa én el akarok innen menni! Induljunk vissza az utakra lehetséges, hogy van kiút innen. Menjünk, kérlek. – mondta Alaska kétségbeesetten.

A lányok visszatértek az utakra. Lisa a térképet fürkészte, miközben mellette a hiányos öltözetű Alaska vonaglott táskáját szorongatva.
- Lehet, hogy meghaltunk, és ez a pokol. Megérdemeljük. Gonoszak voltunk egymással. – Lisa ferde szemmel nézett Alaskára.
- Nem hinném. – mondta.
- Mit? Jó igen. Bizonyára, ha ez a pokol melegebbek kéne lenni, és akkor nem fáznék ennyire.
- Először is honnan veszed, hogy a pokol meleg, és nem egy jeges verem? Másodszor nem hinném, hogy én gonosz voltam veled.
- Nem? Hát nem fogok most vitázni veled, mert épp befagy ott lent. Majd megbeszéljük, amikor kijutunk innen. – mondta Alaska, majd hirtelen megállt. Fejét felfelé szegezte.
- Mi van? – mondta Lisa, majd ő is felnézett. Előttük egy hatalmas fal állt. A falnak nem volt teteje, mert az égig ért.
- Ez meg mi a szar? Mi a kibaszott jó isten! Ááá… - üvöltött Alaska. Lisa értetlenkedve állt a fal előtt. Szeméből egy könny csordult ki.
A szomorkodás viszont nem tarthatott tovább. Alaska hirtelenjében üvöltözni kezdett, mintha megszállta volna valami. Lisa karjaiba zárta a lányt. 

- MI AZ? ALI MI TÖRTÉNIK? – Lisa mögéjük nézett és látta, ahogy egy árny a távolban közeledik, majd a szenvedő lányra helyezte a tekintetét. Alaska folyamatosan rángatózót, majd hirtelenjében vért kezdett el felköhögni. A lány nem bírta tovább, és felállt fekvő helyzetéből, majd öklendezni kezdett. Szájából egy madárszerű kisebb szörnyeteg bújt elő, ki szanaszét szaggatta a lány száját. Lisa elővette fegyverét lőtt kettőt a levegőbe, mert a lény nagyon gyorsan repült el a fehér fellegekbe. A lőszer kifogyott. Alaska még élt, így Lisa felsegítette őt, és közösen betértek egy közelben lévő étterembe. A lányt lefektette az egyik kanapéra, majd rongyokat hozott, amit a lány arcára tekert. Alaska elájult, de még élt. Lisa elkezdte kitisztítani a sebet, de hirtelen elvesztette a látását.

A fehérség egyszerre csak sötétedni kezdett. Lisa látta a hatalmas üvegen keresztül, ami az utcára nézet, hogy a kinti fehérség egyszerre csak éjszakává változik. A lámpák nem világítanak, kint a végtelen sötétség. Felkapcsolta hát a zseblámpáját. Felsegítette a barátnőjét, majd bevonszolta a raktárba, ahol az ajtót biztonságosabbnak gondolta. A lány bezárta az ajtót, és lekuporodott elé. A barátnőjét pedig elfektette.
Mitévő lehetne? A lány csapdába esett egy másik világban, ahonnan látszólag nincs kiút. Átfutott az agyán, hogy talán apja is ebben a világban esett csapdába.
Lisa egy tükör darabot talált a padlón, amin furcsa dolgot vélt felfedezni. Miközben a tükörbe nézett nem magát látta, hanem egy másik helyet. A hely máshogy nézett ki, mint ez a világ. Zöld fákat látott, és egy parkot egy ablakon keresztül, azután egy elhaladó emberi alakot. Egy szobát látott a tükrön keresztül. A lány eldobta a tükröt, majd a nyugalmat viszont megzavarta az érdekes zaj, ami az étterem bejárati részéről jött.
- Valaki itt van. – mondta, majd befogta kezeivel a saját száját, és könnyezni kezdett. Hevesen verni kezdett a szíve. A fantáziájával saját magát rémisztette halálra. A sok szörnyűség után a legnagyobb borzalmakat tudta csak elképzelni. Egy halálos óriás, vagy egy ördögi kutya? Mi lehet, mi törhet majd az életére? A lány síri csöndben volt. Lefeküdt barátnője lábára, és behunyta a szemét. Éles, őrjöngő tömeg hangokat hallott. Mintha kint katasztrófa lenne, és több ezer ember menekülne valami elől. A lány kinyitotta szemét, majd látta, hogy a lámpa újra felkapcsolódott, de a barátnője viszont eltűnt. Kinyitotta a raktár ajtaját, és elindult az újra fényes város utcájára. 

- ALASKA! – ordibálta.
- Mit tegyek? Ó istenem mit tegyek? – kérdezte magától, majd a távolban alakokat látott mozogni kik felé közeledtek. A lány sebesen vissza rohant az étterembe, és keresni kezdte a kulcsot a konyhából az apartmanba vezető ajtóhoz. A lány átkutatott már majdnem minden szekrényt, amikor az egyik alak már az étterem ablakában volt. A lány üvöltözött. Az alak egy nő féleségű, szétszakadsz szájú, sötét szemű szörny volt. Mintha vérrel öntötték volna le őt a kezén pedig hegyes karmok voltak. Az egyiket az ablakra tette és lassan húzni kezdte azt, ami vicsorgó hangot adott ki. Lisa szíve már majdnem hogy kiugrott helyéről, amikor az egyik szekrényben végre megtalálta a kulcsot. Gyorsan felrohant a sötét apartman folyosóira, és befutott az első szobába, ami nyitva volt. A közelben lévő szekrényt az ajtó elé tolta, eltorlaszolva azt. A lány csak ekkor nézet körbe a szobába. Lámpáját végig vitte az üres szobán, aminek a közepén egy darab ágy állt csak. Az ágyon pedig egy papír fecni. A lány leült és elolvasta: 


2002. Jan. 2
Tegnap szóltam a szomszédnak, hogyha még egyszer az én ajtóm elé teszi a szemetét rendőrt hívok, de rosszabbul jár ha én megyek át, mert akkor én hat golyóval érkezem. A furcsa hangok miatt is szóltam már neki. A szuszogó, és sistergő zajok miatt már három hete rosszul alszom. Ez a furcsa, és sovány alak jobban jár ha nem kezd ki velem. …….
D. naplójából egy részlet.


A lány végig ment a nappaliból kimenő folyosóra, aminek a végén kiütötték a falat. A lyukon keresztülment Lisa, és egy sokkal nagyobb szemétdombon találta magát. Mindenhol elhagyott ruhák, könyvek, és bútorok. A falakon pedig vörös festékkel felrajzol jelek. A lány nem hitt szemének. Már megint az a szimbólum, de most egy idézet is állt a szimbólum felett.

„A háromszög jelenti a rendet, az istenünk rendjét. A négyzet a bűnt, amit a démon küldött ránk. A kör jelenti az állandóságot. A kereszt pedig az Istent magát. Legyünk áldottak az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében. Ámen.”

- Ezt vérrel írták. – mondta Lisa, majd megvizsgálta a szimbólumot. Mintha a közepén egy lyuk lett volna. A lyukba benézve Lisa a nyüzsgő várost látta. Ordibálni, és püfölni kezdte a falat, de senki sem hallotta. A lány kiment vissza az apartman folyosójára, és a szimbólumos szoba melletti szobába próbált betörni, de nem sikerült neki. Az ajtón egy kis résen ugyan azt a képet látta. A kinti világot. A gyönyörű, fényes, és nyüzsgő világot, amit eddig annyira utált.
A lánynak a könnyei nagy cseppekben csördültek ki szeméből. Összerogyott, és segítségért esedezett. Már butaságnak tartotta az ötletet, hogy apja után indult. A földön feküdve aztán csak egy hangot halott. Egy gyermekhangot.

- Miért tetszik sírni a néni? Talán bántották? – mondta egy kislány, ki Lisa felett állt egy macit szorongatva a kezében. A lánynak egy rózsaszínű szemüvege volt, és overált viselt.
- Nem én nem. Hogy kerülsz te ide? – kérdezte elképedve az előtte álló kislányt Lisa.
- Itt lakik a mamim, de ő most dolgozni ment. Azt mondta várjam meg itt. – Lisa arra gondolt elmondja a kislánynak, hogy ez lehetetlen, de már maga a tény, hogy nincs egyedül boldogabbá tette.
- És neked mi a neved?
- Nem beszélhetek idegenekkel. – vágta rá a maciját szorongatva a szőke hajú kislány.
- De hát már most is beszélünk. Nem vagyunk idegenek. Tudod, mi lehet, hogy a legjobb barátnők leszünk. – mondta Lisa letörölve a könnyeit, mosolyogva.
- Sajnos az nem történhet meg, mert a néninek már van egy barátnője. – mondta a kislány rezdületlen arccal, mire Lisa értetlenül nézet a kislányra.
- Te ezt honnan tudod?
- Te akartál mindig is elmenni abból a világból Lisa. Nem kéne szomorúnak lenned. Hisz te hívtál minket. – mondta a kislány lassú hátráló lépéseket téve, majd elszaladt. Lisa utána indult, és látta, hogy a kislány egy szobába fordul be. A szobába érve Lisa súlytalannak érezte magát, mintha csak egy léggömb lenne, aki a semmiben lebeg. Hátra nézve nem látott semmit. A végtelen sötétségben pedig a világítás sem segített neki.
- A fény vonzza őket, de elűzi a sötétséget. – hallatszott a kislány hangja.
- Hol vagy? Segíts! – kérte Lisa a kislányt, de válasz nem érkezett. Lisa rohanni kezdett. De hiába csak a végtelen sötétben rohangált. Egyszer csak viszont mintha lába alatt kiesne a talaj zuhanni kezdett. Egy kis idő után fénycsóvákat kezdett el látni. A fény egyre nagyobb lett. Aztán mikor már a fény forrása kirajzolódott előtte eluralkodott rajta a pánik. Végtelen tűz, amibe épp beleesni készül. Lisa egész teste lángba borult. Sikoltása bezengte az egész teret, és időt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése