2016. június 19., vasárnap

1.Fejezet: A szülinapos



Sötét

Világ

Roland W



1.Fejezet



Harold Shepherd nem volt sosem egy átlagos férfi. Sosem állt meg egy pillanatra sem a globalizált világban. Irodája vált az otthonává, és azt, amit ő „hazának” nevez már csak egy hely maradt, ahova aludni jár. Amikor szabadságát tölti, egész nap a TV előtt ül, és lustálkodik. Két lányát és feleségét pedig teljesen elhanyagolja. A kapcsolatuk kedvesével olyan lett, mint a munkatársaival. A lányok váltak a tárgyakká, és a feleség lett az ügyintéző. Hat évbe telt mire a feleség összeszedte magát és készen állt arra, hogy közölje a férjjel a kapcsolatuk végét és elküldje őt a háztól. A férfi egy apartmanban talál magának egy átmeneti lakást, amíg nem talál magának egy megfelelő tengerparti luxus lakást, ami hozzá illik. A Tom Arnold apartman egy elég lepukkant, és koszos hely volt. A belváros egyik zűrösebb helyén építették fel. Habár új építésű volt a kinti bűzt, és hangokat nem tudták „felújítani” vagy eltüntetni. Harold elfogadta a tényt, hogy most itt kell élnie egy darabig. Be is rendezkedett, hogy otthonossá tegye.
A lakásba belépve nagy nappali terül el egybe a konyhával. Egy folyosón pedig ott van a hálószoba, és a fürdő. Harold leült a kanapéra, és folytatta a semmit tevő tevékenységét, és továbbra is a TV-t bámulta.
A kanapén ülve aludt el. Éjszaka érdekes zajokra ébredt fel. Harold-ot a hangok a fürdőbe vezették. A fürdő kicsit volt, épp hogy befért minden, ami egy fürdőbe kell. Harold véres kéznyomokra lett figyelmes a tükrön, ami a mosdó felett volt. Ott állva hirtelen pördült meg, és észre vette, hogy a háta mögött a csempék hirtelen maguktól a földre estek. Nem volt szűkség több érdekes történésre. Harold sebesen az ajtó felé rohant, hogy elmeneküljön. A kilincsre helyezte kezét, majd kinyitotta a folyósora vezető kijárati ajtót. Ám nem a folyósora került, hanem vissza szobájába. Akárhányszor nyitotta ki az ajtót és lépet át rajta ugyan ott találta magát. Rá jött, hogy ezzel nem jut ki a lakásból. A férfi szerencsét próbált az ablakoknál, elhúzta a függönyöket, de elé csak a végtelen sötétség tárult. A férfi teljesen pánik esett, szíve hevesen vert, és már nem tudta, hogy álmodik-e vagy sem. A TV egyszer csak hirtelen szörnyű, üvöltő mély hangokat kezdett kiadni. A férfi hatalmas zajokat kezdett el hallani a hálószobájából mintha valaki szanaszét verne mindent. Nem érdekelte abban a pillanatban inkább ő zúzta és taposta szét a TV-t, hogy elhallgasson, majd csak utána indult meg a hálószobába hátha az ottani ablakok jobb kilátást biztosítanak neki, és a zaj csak egy illúzió. A férfi azt hitte, hogy valaki tréfát űz vele. Ám mikor bejutott a hálószobába lélegzete kihagyott egy pillanatra. A földről egy felakasztott férfi logót ellentétes gravitációval a plafon felé, és karját pedig Harold felé kitárta, mintha segítségért nyújtózna. A férfi kirohant a szobából, és újra megpróbált az ajtón keresztül elmenekülni, de feladta a harcot. Az áram hirtelen elment az egész lakásban. A sötétségben úgy döntött leül a földre, és vár. Miközben ott ült körülötte elsuhanó alakok szellőjét érzet, majd egy kéz érintését a vállán.

***

A feleség egy héten keresztül nem érte el Harold-ot. Így úgy döntött utána jár a dolgoknak. Felkereste az apartmant, és szembesült vele, hogy ott nem lakot, és nem élt a férje. Ezek után a férfit éveken keresztül kereste a rendőrség, és a jóindulatú kereső csoportok, majd sok év után halottnak nyilvánították. A lakást azóta is rejtélyek övezik.



…TIZENÖT ÉVVEL KÉSŐBB…

 Egy viharos, és hangos éjszakán Lisa Shepherd rémálmok között ébredt. Ez kezdett rendszeressé válni mióta apját az előző héten hivatalosan is halottnak nyilvánították. Ma tölti be a tizennyolcadik életévét. Minden álma, hogy bűnügyi nyomozó legyen, és hogy az apja keresésére tudjon indulni. Nagyon megnehezítette az életet az, hogy anyja alkoholista lett, és hogy nővére mély depresszióba esett Harold eltűnése után. Ő maga nem ismerte az apját, de anyja és nővére miatt teljesen a betegévé vált. Arról álmodozott, hogy megtalálja az apjukat, és majd boldogan térnek haza, hogy egy normális család legyenek.


Lisa nem tudott vissza aludni, inkább felvetette ruháját, majd harapott valamit, és elindult Vancouver utcáit róni. Akarva, vagy akaratlanul is, de útjai során mindig Tom Arnold előtt találja magát. Sosem tért be az apartmanba nyomokat keresni, sosem volt bátorsága bemenni abba a szobába. Habár minden hír, és mindig szóbeszéd azt mesélte, hogy apját megölték az apartman lakásban, majd eltüntették a nyomokat, és a testet. Lisa mindig is érzett egy különös és titokzatos érzést, amikor az apartmanhoz ment. Egyfajta dezsávű szerű érzettet, mintha már járt volna itt. Mintha ismerné ezt a helyett, de nem úgy, mint apja halálának feltehető helye, hanem mint egy részt egy világból. Lisa sosem tért be, de úgy érezte, hogy itt az idő szembenéznie démonaival.


Betért az apartmanba. A lepukkant apartman liftjébe beszállva érdekes dologra lett figyelmes. A gombok fényei közül a második emelethez tartozó, ahova épp indulni készült, kialudt. Nem lett volna ez akkora nagydolog, ha nem a szeme láttára aludt volna ki. A lánynak hitelen elszállt a bátorsága. A lift ajtóját kinyitotta, és megindult kifelé. Újra A ködös, és veszélyes utcán találta magát. A lány rohanni kezdett vissza az otthonába. Amikor viszont a házuk bejáratához ért, és benyitni készült egy kéz fogta meg a vállát.
- Te meg hol voltál? – kérdezte az éles hang.
- Hát te meg mit keresel itt? – lepődött meg Lisa.
- Azt hitted kihagyom a születésnapod? A világért sem. Hoztam neked a kedvenced. – mondta mosolyogva a lány egy zacskót felmutatva.
- Csak nem narancs ízű csokoládé? Na gyere menjünk be! Sok mesélni valóm van neked. – mondta Lisa, majd bementek, és leültek a kanapéra a TV-előtt.
- Hol van Minerva? – kérdezte a barátnő.
- Alszik, ahogy mindig. Megint kiütötte magát, és te szüleid Alaska? – kérdezte Lisa miközben össze vissza pakolt, hogy a kupiból egy kis rendet teremtsen.
- Nem hagynak békén a hülye kis táborukkal, ahova szerintük mennem kéne. Én nem akarom luzer, stréberek között tölteni az egész nyaramat. Tommal, és a haverokkal már annál inkább, és ha már itt tartunk szeretném ha eljönnél velem a nyáron egy zenés fesztiválra. Tudom, hogy te inkább magányos zenehallgató vagy, de basszus ha egyszer belekóstolsz nincs vissza út. – mondta izgatottan a lány, de Lisa leszegett fejjel a lábait bámulva válaszolt:
- Nem is tudom Ali. Jobb lenne ha ezen a nyáron nem zavarnál. Tudod, épp készülők megkeresni az apám. – a lány barátnője elképedt arcot vágott.
- Jézusom! Drágám én tényleg megértelek meg minden, de már majdnem, hogy tizenöt éve az egésznek. Tovább kell lépned. Az apád sem akarná, hogy így élj. Minden nap őt keresve, mikor tudod jól te is, hogy MEGHALT! – a lány szavaira Lisa ingerülten állt fel a kanapéról.
- Azt hiszem itt lesz az ideje annak, hogy elmenj. – mondta Lisa, majd kinyitotta az ajtót, és irányt mutatott a szabad szájú szőke lánynak.
- Höh… hisztis ribanc vagy Lisa! Csak játszod itt a nagy áldozatot. „Jaj elveszett az apám!” Már unalmas Lisa! Senkit sem érdekel, mindenkinek megvan a saját baja. Szóval jobb is ha most elhúzok innen, és soha többé nem találkozunk, mert elegem van a folyamatos sajnálkozásaidból. Még hogy mi legjobb barátnők… nem is értem, hogy tudtalak elviselni három éven át. Viszlát, liba. – azzal a lány kereket oldott.


Lisa kényelmesen elterült a kanapén, és mély álomba szenderült. Csak a nap ébresztette őt fel. A konyhaasztalon pedig megtalálta anyja levelét:

Szia, Lisám!
Bocsáss meg a tegnapiért. Tudod nemsokára itt az évfordulója apád elvesztésének, és kezdem… mind egy. Elmentem a boltba, és beugrom a nagyihoz is. Este pedig megtartjuk a születésnapi bulidat. Elhívtam Sandra-t is. Remélem, eljön. Ott leszek én és a mama, és pár barátod.
Puszil, anya.

- Mekkora felhajtás. – gondolta Lisa. Eljött az este, és Minerva, Lisa anyja is hazatért már. Csak ketten voltak.
- A nagyi rosszul érezte magát, de küldött neked pénzt, hogy megvehesd, amit csak szeretnél. A barátaid az az Alaska lány meg a Tommy gyerek pedig nem válaszol a hívásaimra, így kicsikém azt hiszem ketten maradtunk. – mondta a lányának szomorúan az anya.
- Semmi gond. Amúgy sem akartam nagy felhajtást. Torta sem kellet volna. – az anya feltartja a mutató ujját.
- Na ezt meg se halljam. Ha tudnád mennyit kerestem, hogy olyat kapj, amit te szeretsz.
- Szeretlek anya. – mondta a lány, majd az anya a torta felvágása közben egy csókot nyomott lánya arcára.
- Az ajándékod pedig ott vár téged a szobádban. Remélem tetszeni fog. – Lisa sebesen rohant a szobájába, mintha csak karácsony lenne.
Az ajándék egy nagy rózsaszín szőrös dobozban volt. Lisa kinyitotta, és elámult a szépségtől. Egy egész nyaklánc sor gyönyörű gyémántokkal. A nyakláncon pedig egy szimbólum szerűség volt. Egy háromszor benne egy négyzet benne pedig egy kör középen pedig ezt egy kereszt metszette ketté.
- Ez gyönyörű anya köszönöm, de mi ez a különös jel? – kérdeztem mire anya egy nagyot sóhajtott.
- Tudod milyen babonás a nagyid. De nem csak ő volt ilyen. Az ő anyja, és az egész családfád egy babonás bolondokból álló bagázs. – mindketten nevettek egy jót, majd az anya komolyra fordította a szót.
- De igazából ez a jel egy védő szimbólum. Mindenféle gonosztól, és árnytól. Úgy gondoltam itt az ideje, hogy átadjam a családi örökséget, még ha nem is hiszek benne.


Leszállt az éj. Az anya újra leitta magát, úgy hogy megint mély álomba zuhant. Lisa viszont nem tudott aludni. Folyamatosan a furcsa jelenségre gondolt. Behunyta szemét. Álmaiban egy különös helyen járt. Egy teremben tele rózsaszín dobozokkal, ám az egyik csurom véres volt. A dobozt kinyitva pedig egy csupa vérben úszó fej üvöltött rá.
Heves szívdobogással, és izzadt tenyerekkel riadt fel álmából a lány. Ez már csak még egy éj, amit alvás nélkül tölt. Lisa megmakacsolja magát, és úgy érzi eljött az ideje, hogy belépjen abba a lakásba, és lezárja magában ezt az egészet. Felkelt, felvette a ruháját. Elővette zseblámpáját, és vész esetére a szekrényében heverő kis pisztolyt is. Az anyja elég elővigyázatos lett Harold eltűnése után, így a lányok és ő is tart fegyvert otthon. A lány felkötötte dióbarna haját, felvette a sötét bőrdzsekijét, és elindult az apartman felé.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése